Út a tőzsdére – páros interjúk a tőzsde világából – 2. rész

Nagy Péter Gábor, BÉT, igazgató, Értékesítési, Marketing és Kibocsátói Akvizíciók Igazgatóság – Kertész András, KCC – CEO

2024. április

Út a tőzsdére – Páros interjúk a tőzsde világából című, a tőzsde meghatározó szereplőivel készített párosinterjú-sorozatunk 2. részében Kertész András, a KCC kommunikációs tanácsadó cég vezetője Nagy Péter Gáborral, a BÉT Értékesítési, Marketing és Kibocsátói Akvizíciók Igazgatóságának vezetőjével beszélget. A páros interjúban a kisbefektetők pénzéről, a tőzsde helyzetéről, a BÉT szerepéről és a tőzsdére lépés előnyeiről lesz szó.

Kertész András: A mai beszélgetésünknek több célja is van. Egyrészt sokunk számára érdekes lehet, hogy a BÉT hogyan látja a hazai tőzsde mai helyzetét, másrészt fontos lenne áttekinteni azokat a szempontokat, amelyeket mérlegelni kell, ha egy cég úgy dönt, hogy elindul a tőkepiaci listázódás felé. Mindenekelőtt, kérem, mondjon néhány szót magáról és a tőzsdéhez fűződő kapcsolatáról.

Nagy Péter Gábor: Professzionális pályafutásom egészét a tőkepiacon töltöttem, már gyerekkoromban vonzott a pénz világa. Gyerekként láttam a benzinkúton a 80-as években, hogy milyen nagy köteg pénzt fog a kezében a benzinkutas, amiből visszaad a vásárlóknak. Később sokat gondoltam erre a jelenetre és arra, mit jelent a pénz, hogyan szolgálja az embereket, a gazdaságot. Középiskola után már láttam, hogy a Közgazdasági Egyetem lesz az én utam, azóta gyakorlatilag a tőzsde világában mozgok. Már gyakornokként a tőzsdén dolgoztam, voltam elemző egy brókercégnél, tizenhárom évig pedig egy nagy magyarországi befektetési alapkezelőnél helyezkedtem el portfóliómenedzserként, ahol hazai és régiós részvényekkel foglalkoztam. 2019-ben jöttem vissza a tőzsdére, ahol az értékesítési, marketing és kibocsátói akvizíciók területét vezetem, ami leegyszerűsítve a salestevékenységet jelenti nálunk. Tíz kollégával közösen azon dolgozunk, hogy minél jobb és nagyobb legyen a tőzsde, valamint hogy a hazai tőkepiac ismertsége és megítélése is ennek megfelelően fejlődjön a megtakarítók, a befektetők és a gazdasági szereplők körében.

KA: Mi vonzza leginkább a tőzsde világában?

NP: Már részvényportfólió-menedzserként is azt gondoltam, hogy ez egy izgalmas szakma. Itt minden nap rengeteg új információval találkozik az ember, amelyeket folyamatosan értékelni és összegezni kell, majd ezek alapján döntést hozni. Bárhogy is döntök, annak előbb-utóbb lesz számszerű, érezhető hatása a tőkepiacon. Bízom abban, hogy nyugdíjasként lesz miről mesélni az unokáimnak, és sok cégnek szeretnék még segíteni a tőzsdei belépéshez vezető útjuk során.

KA: Mit üzenhet a tőkepiac elmúlt 100–200 éves története, sikerei és hullámvölgyei egy mai vállalatvezetőnek, aki azon gondolkodik, hogy az általa felépített nagy céget tőzsdére viszi?

NP: A tőzsdei cégekkel kapcsolatos sztorik közül elsőre sokaknak a bukások ugranak be, ezekre valahogy jobban emlékszik mindenki, pedig emellett szép számmal vannak sikertörténetek is, nemcsak az angolszász országokban, de nálunk is. Magyarországon sajnos a II. világháború után megszakadt az 1800-as években indult sikertörténet, de az elmúlt évek nemzetközi színtéren bebizonyították, hogy garázscégből is lehet globális multivá válni a tőzsde által, még ha a sikerhez vezető út évtizedekig is tart. Idehaza a több mint három évtizede újrainduló tőkepiacon is létrejöttek regionális multik, és szerencsére megvan az utánpótlás is. A vállalatvezetőknek azt üzeni a tőkepiac, hogy nemcsak az általa kínált termékek, szolgáltatások piacáért, hanem a befektetőkért is érdemes küzdenie egy cégnek: ezzel hatalmas hajtóerőt tudnak felszabadítani, amivel még nagyobb sikereket érhetnek el.

KA: A tőzsdét olykor körüllengi valamiféle romantikus köd, mint a kapitalizmus egyik bástyáját, máskor kevésbé hízelgő módon a “pénzcsinálás” terepének is tartják egyesek. A tőzsde valóban egyenlő a pénzzel, vagy ma már mind a cégvezetők, mind a befektetők felé sikerült érthetőbbé tenni, hogy milyen lehetőségeket rejt, és milyen előnyökkel jár a tőzsdei jelenlét?

NP: Mindkét állítás nagyon leegyszerűsített. A tőzsde a növekedésről és a transzparenciáról szól. A pénzügyi számok és mutatók mellett két dolog elengedhetetlen egy sikeres tőzsdei cégtörténethez: egyrészt a transzparencia, tehát a fontos információk folyamatos elérhetősége, másrészt a vállalatirányításban, a stratégiaalkotásban és a partnerek kezelésében megnyilvánuló minőség. A tőzsde megköveteli, hogy a számok rendben legyenek, de a befektetőknek emellett azt is érezniük kell, hogy a cég ellenálló, jól irányítják – ez legalább annyira értékes, mint a számok.

KA: Említette a vállalatirányítást és a stratégiát, amely két pillér minden tőzsdével foglalkozó szakember véleménye szerint nagyon fontos, ugyanakkor két olyan terület is, amelynek a fejlesztése nem is olyan egyértelmű, mint ahogyan gondolnánk. Tapasztalatunk szerint az a cég, amely a kiváló menedzsmentnek köszönhetően jut el a tőzsdei listázásához, nem mindig látja be egykönnyen, hogy változtatnia kellene a menedzsmentstruktúráján, a célkijelölési és vállalatirányítási rendszerén, vagy esetleg olyan módszertanokkal kellene támogatnia a mindennapi működését, mint a Google vagy Apple által is használt OKR (Objectives and Key Results). A stratégiaalkotás – ahogy említette – szintén egy olyan terület, ahol a cégvezetésnek új tudásra és nézőpontokra van szüksége, ha a tőzsdén megjelenne. Mindezek szükségességéről és a fejlesztésben rejlő lehetőségekről úgy látom, sokszor sokaknak érdemes még beszélniük.

Hogy látja, befektetői és vállalati oldalon milyen dinamikák alakítják a tőzsde körüli kommunikációs környezetet?

NP: A magyarországi tőkepiacot körülvévő ökoszisztémának még sokat kell fejlődnie, hogy élénken pezsgő tőkepiacról beszélhessünk. A lakossági befektetők elsősorban azt látják, hogy tőzsdei részvénybe fektetni kockázatos, ezért komoly hozampotenciáltól esnek el hosszú távon. A piacon sokan dolgozunk a szemléletváltás elősegítésén, mivel az a közös célunk, hogy a hazai részvények minél nagyobb mértékben megjelenjenek a megtakarítások között.

Egy vállalatnak a növekedéshez megfelelő finanszírozás kell. A bankhitelek limitáltak, és saját erőforrás sem áll korlátlanul rendelkezésre. Egy magyar közép- vagy nagyvállalatnak azért érdemes tőzsdére lépnie, mert ott olyan lehetőségek nyílnak meg előtte, amelyeket később jól ki tud használni: a céget fel tudja tőkésíteni, utána akár még nagyobb bankhitelért folyamodhat.

„A tőzsdére lépés emellett
alkalmas lehet az exitre is.”

Az alapító-tulajdonos előbb-utóbb eljut arra a pontra, amikor már nem tud mindennel foglalkozni a cégen belül. Ki kell építenie a menedzsmentet, akár a vezérigazgatói széket is átadhatja. Egyesek ezen a ponton meglátják, milyen lehetőség van abban, ha nem az operációval foglalkoznak nap mint nap: lesz majd idejük stratégiát alkotni, ugyanakkor olyan szakembereket tudnak megnyerni, akik korábban nem jelentkeztek hozzájuk dolgozni a one-man show jellegű irányítás miatt. De ugyanígy említhetném a tőzsdei jelenlét értéknövelő részét is. A tőzsdei vállalatok magasabb árazás mellett forognak, mint azok a versenytársaik, akik nincsenek a tőzsdén. Mindez többek között azért van így, mert az életük a nyilvánosság előtt zajlik, és ez a transzparencia validálja a működést.

„Ha egy hazai cégvezető bemutatkozik külföldön,
és megemlíti, hogy a cége »listed company«,
akkor azt a világ valamennyi országában pozitívan fogadják.”

KA: Ha egy céget kommunikációs szempontból akarunk fejleszteni, értékekkel felruházni, akkor erre is kiváló lehetőség a tőzsdei jelenlét, mivel már eleve olyan transzparencia és bizalom kapcsolódik hozzájuk, amelyet a tőzsdén kívül nagyon hosszadalmas és költséges felépíteni. A munkánk során úgy tapasztaltuk, hogy a tőzsdére lépés óriási kommunikációs lehetőség, ahol exponálni lehet a céges értékeket, az innovációban rejlő erőt, ahogyan a felkészült vezető személyét is.

NP: A céges értékek előtérbe helyezése fontos és kívánatos a tőzsdei vállalatok esetében, mivel ebben a működésben a kulcsszó a bizalom. Említsük meg azt is, milyen új lehetőségek nyílnak a munkavállalók ösztönzésére a tőzsdei megjelenéssel. Tulajdonossá lehet őket tenni őket részvényjuttatási programokon keresztül, át lehet nekik adni a tulajdonosi szemléletet, ami szintén hatékonyságjavulást eredményez.

KA: Ma Magyarországon megközelítőleg 6000–8000 milliárd forintot tart otthon készpénzben a lakosság, ami jól jelzi, hogy milyen a viszonyulásuk a bankokhoz, a részvényekhez és egyéb befektetési pénzügyi eszközökhöz. Ön a BÉT oldaláról hogyan ítéli meg a magyar emberek tőzsdei kultúráját, pénzügyi tájékozottságát?

NP: A lakossági befektetők szerepe még elég csekély a Budapesti Értéktőzsdén: a hazai háztartások a tőzsdei kapitalizáció 15%-át tulajdonolják, a teljes forgalomból ennél nagyobb szeletet, 20–25% körüli részt hasítanak ki. Ha onnan közelítünk, hogy Magyarországon mennyi megtakarítása van a háztartásoknak, és abból mennyi jut el a tőkepiacra, akkor egy duplázással is még mindig alacsony szinten lennénk nemzetközi összehasonlításban.

„Ahhoz, hogy sokkal nagyobb arányú megtakarítás áramoljon a tőzsdére, a hazai lakosságnak jobban kell ismernie a lehetőségeket, valamint több kibocsátóra, több sikertörténetre van szükség.”

Ennek a kettőnek egymással párhuzamosan kell fejlődnie: ha jönnek nagyon jó sztorival rendelkező cégek, akkor egyre több lakossági megtakarítás fog ezekbe beáramlani. Mi azon dolgozunk, hogy minél több kiváló hazai vállalat lássa meg a tőzsdében a fejlődés és kibontakozás lehetőségét.

Emellett természetesen azzal is foglalkozunk, hogy bővítsük a lakosság tőzsdei ismereteit, akár a tőzsde közösségimédiafelületein, akár a BÉT Akadémia című sorozatunkon keresztül. Örömmel látjuk, hogy egyre több lelkes diákcsoport érkezik hozzánk, akik szeretnék megismerni a tőzsde működését – ők a jövő, akik tíz-húsz év múlva már jelentős megtakarításokkal fognak rendelkezni, és a tőzsdén befektetni.

Tény, hogy ma a magyar emberek jól ismerik a sajtóból a bitcoint, a Teslát, a Google-t vagy a Facebookot mint befektetési lehetőséget, és ők maguk is használják a termékeiket. Itthon például az OTP, a MOL, a Richter és a Magyar Telekom tartozik ebbe a kategóriába, de létezik mellettük ötven-hatvan másik cég is a tőzsdén, amelyekről nem jut el elegendő információ a lakossághoz. Ezen szeretnénk változtatni azzal, hogy a cégeket közelebb hozzuk az emberekhez.

KA: Fontos területet említ. Én is úgy gondolom, hogy a tőzsdei működés sikerét alapjaiban határozza meg, hogy egy adott cég esetében közelebb tudjuk-e hozni az emberekhez a gondolatot, hogy tulajdonosként vegyenek részt a vállalat életében. Ez fontos kommunikációs feladat és jelentős kihívás. Ez a cikksorozat is részben azért indult, hogy beszéljünk arról, hogyan lehetne elmozdulni a klasszikus befektetések világától afelé, hogy a lakossági kisbefektetők is diverzifikálják a portfóliójukat, ezáltal növelve a pénzügyi és gazdasági tudásukat, ugyanakkor a befektetési eszközök körének szélesítésével csökkentve a kockázatukat.

Hogy látja: megvan a cégekben a szándék arra, hogy többet meséljenek magukról annak érdekében, hogy több potenciális befektetőt érjenek el?

NP: A tőzsdei cégek többsége már tudja, hogy el kell jutni arra a szintre, amikor ezres vagy még nagyobb nagyságrendű részvénytulajdonos van a cégben, akiket egyáltalán nem érdekel a cég napi működése. Nekik csupán az a fontos, hogy a cég jól teljesítsen a tőzsdén, emelkedjen az árfolyam, jó irányba haladjanak a pénzügyek. Éppen ezért fontos, hogy a tőzsdei cégek minden kommunikációs platformon jelen legyenek, folyamatosan hírt adjanak magukról, ott legyenek előadóként konferenciákon, szervezzenek gyárlátogatást. A kiváló vállalatok már felismerték, hogy a siker záloga a sok tulajdonos, és azt is, hogy az árfolyam és cégérték akkor lesz igazán reális, ha sok adásvétel történik a tőzsdén.

KA: Egyre inkább látható, hogy a 15–20 év körüli fiatalok a részvényvásárlás iránt is érdeklődnek. Ma már léteznek olyan nemzetközi platformok, ahol lehetőség van megismerkedni a tőzsde alapjaival, és jó értelemben véve játszani a pénzzel. A BÉT-nél van ehhez hasonló program?

NP: Mi is minden évben szervezünk tőzsdeversenyeket, szimulációkat, ahol éles adatokkal ugyan, de virtuális játékpénzzel lehet kereskedni. Az érdeklődők a demóversenyeken megtanulhatják, miről szól a tőzsdézés: mi a nyereség, veszteség, mit jelent odafigyelni a hírekre, hogyan kell ajánlatokat tenni, kockázatot kezelni a tőzsdén. Ugyanakkor mi is látjuk, hogy a mai fiatalok sikerorientáltak. Trendi a startupalapítás, az applikációfejlesztés stb. Ebben én látok lehetőséget: utat kell találni azokhoz, akik ezen a vonalon sikeresek. Fel kell rá hívni a figyelmet, hogy a cég gyors eladásán kívül ott van a tőzsdei részvénybevezetés lehetősége is, amivel még hosszabb távon lehet építeni a céget. Reméljük, egyre több olyan hazai startupcég lesz, akik eljutnak a magyar tőkepiacig.

KA: A BÉT nem csupán irányítja, szervezi és felügyeli a tőzsdei kereskedést, de támogatást is nyújt azoknak a vállalatoknak, akik a tőzsdére tartanak. Milyen programjaik vannak?

NP: A tőzsde alapvető funkciója, hogy a kereslet és kínálat egymásra találjon, ezáltal működtesse a kereskedést. A Budapesti Értéktőzsde stratégiájában 2016 óta szerepel a hazai vállalatok fejlesztése és a tőzsdeképes vagy tőzsdeéretté tehető hazai cégek felkutatása. A BÉT50 című kiadvány remek megjelenési lehetőség a középvállalatok számára, ebben ötven sikeres magyar tulajdonú vállalatot mutatunk be minden évben. Az itt publikált cégekre úgy tekintünk, hogy a mutatóik és történetük alapján tőzsdeképesek, de a tőzsdére lépésig még legalább egy-két éves út áll előttük. Oktatással segítjük őket, hogy elérhessék a tőzsdeérettségi szintet.

Amennyiben a cég a mi segítségünket kéri a tőzsdére lépéshez, össze tudjuk kötni a megfelelő tapasztalattal bíró tanácsadói körrel és a befektetőkkel is, hogy beindulhasson közöttük a diskurzus.

KA: Az eddig elmondottakból világosan látszik, hogy a tőzsdeérettség elérése hosszú és bonyolult folyamat, amely alatt a vállalatoknak sok-sok tanácsra és kívülről behozott új tudásra van szüksége. Mit üzen a BÉT a magyar vállalatvezetőknek, milyen lépéseket kell tenniük a szervezeti kommunikáció vagy akár a vállalati kommunikáció területén ahhoz, hogy elinduljanak a sikerhez vezető úton?

NP: Ha egy cégvezető a tőzsdére lépést fontolgatja, eljöhet hozzánk, és mi segítünk megkeresni a válaszokat a kérdéseire. Ezen túl nagyon hasznos, ha első kézből is szerez információkat: a tőzsdére belépett cégek vezetői mind nyitottak a tudásmegosztásra, mi pedig a velük való találkozásban is segítünk.

KA: Ha a tőzsdei felkészülésről beszélünk, meg kell említenünk az Xtend piacot is, amely talán még kevésbé ismert a nagyközönség számára, mint maga a tőzsde, holott a tőzsde egyfajta előszobájaként lehet rá tekinteni, és éppen a KKV-k és a startupcégek számára lehet vonzó. A BÉT mit vár ettől a platformtól?

NP: Talán több is, mint előszoba: mi feltörekvő középvállalati piacnak szoktuk hívni. A hagyományos tőzsdére való belépésnek megvannak a saját kritériumai, az Xtendre való belépéshez szükséges feltételrendszert azonban úgy alakítottuk ki, hogy a középvállalatok könnyen teljesíthessék azt. Itt nincsenek számszerű kritériumok, nincs szükség hosszú működési múltra, nem kell új tulajdonosokat bevonni a tőzsdei belépéskor, és a magyar számviteli szabály szerinti könyveléssel is be lehet jönni.

Az elmúlt években ez bizonyult a legnépszerűbb piacunknak, ahol markáns növekedés volt megfigyelhető. Jelenleg összesen több mint hatvan tőzsdei kibocsátóról beszélünk Magyarországon, és az elmúlt időszakban több mint húsz új társaság jelent meg az Xtenden.

KA: Mire készül a tőzsde a következő tíz évben?

NP: Azért dolgozunk, hogy a tőkepiac szerepe megsokszorozódjon a magyar gazdaságban. Legyen több részvény- és kötvénykibocsátó, alakuljon át a magyar vállalatok finanszírozási szerkezete és ennek megfelelően a magyar megtakarításokhoz való hozzáférésük is. A terveink szerint központi szereplőként még magasabb szintre helyezzük jelenlétünket a magyar gazdaságban, mindezt úgy, hogy megmaradjunk dinamikus szervezetnek, tele ötletekkel.

Szolgáltatásainkról, partnereinkről és szakembereinkről is tájékozódhat weboldalunkon.